A gyulafehérvári püspök, Márton Áron – aki az 1940-es években az emberi jogok és a keresztény szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője volt – tiszteletére és emlékére rendeztek kiállítást és emlékműsort, valamint székely zarándoklatot és székely kapu avatót vasárnap.

A gyalogos zarándokút reggel hét órakor indult a bonyhádi római katolikus templom elöl. Emlékező búcsúi szentmisét a kismányoki Magyarok Nagyasszonya templomban páter Illés Albert (SJ) celebrált. Ezt követően a nagymányoki Székely Házban avatták a székely kaput, köszöntőt Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár mondott. Délben nyílt meg püspök életét és munkásságát bemutató tárlat. Beszédében Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója kiemelte, Márton személye minden magyarhoz köthető, és bármely felekezethez tartozó ember példaképe lehet.

Gaal Gergely, a Márton Áron Emlékév programbizottságának elnöke is kiemelte a megtörhetetlen pap munkásságát. Közreműködött Fábián Éva népdalénekes és Sebestyén István énekes-mesemondó. A program zárásaként a nagymányoki sportcsarnokban emlékműsorral tisztelegtek Erdély püspökének emléke előtt. A nemzetpolitikai államtitkárság 2016-ot, a püspök születése 120. évfordulójának évét Márton Áron-emlékévvé nyilvánította.

A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegyét 1939 és 1980 között vezető Márton Áron püspök a 20. századi erdélyi magyar közélet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. 1944-ben felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, amiért 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza címet adományozta neki.

A kommunista hatalommal szemben is állást foglalt. 1949-ben letartóztatták, 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd 1955-ben nemzetközi nyomásra szabadon bocsátották. 1956-tól 1967-ig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspökség épületét, de látogatókat fogadhatott. Püspöksége idején az erdélyi római katolikus egyház nem kötött konkordátumot (az egyház és az állam között létrejött szerződés) a román kommunista állammal. Márton Áron nem a börtönben halt meg, így egyelőre nem tekinthető az egyház vértanújának. Ezért a boldoggá avatásához egy olyan csoda leírása is szükséges, amely a közbenjárására történt. Ez egy orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulás leírása lehet, mely azt követően következett be, hogy a gyógyulás érdekében Márton Áron közbenjárásáért imádkoztak.