– Én nem akarok „A földrajztanár” lenni, inkább a Grubi, akit szeretnek, vagy utálnak – fogalmazott Gruber László, amikor Merész Konrád-díja kapcsán a pályafutásáról beszélgettünk. Számos jel, többek között elismerés is utal arra, hogy inkább az előbbi a jellemző.

Akinek volt alkalma megtapasztalni lendületét, elhivatottságát, humorát, kiváló előadói képességeit, nem is beszélve arról a hatalmas tudás- és tapasztalatanyagról, amelynek birtokában van, az el tudja képzelni, hogy nem jelent számára nehézséget a diákok lekötése, és annak elérése, hogy ne alakuljon ki az „oldott kéve” állapot. Tanítványai országos és nemzetközi versenyeken is jelentős sikereket érnek el, számos publikáció és több tankönyv szerzője, földrajzi verseny szervezője, a szegedi egyetem oktatója, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ennek az egyedülálló pályának a gyökerei a középiskoláig nyúlnak vissza.

– Általános iskolában talán egyik tantárgyamat sem szerettem, a középiskolában kedveltem meg a földrajzot - emlékezett vissza a kezdetekre. Amikor az egyetemre jelentkezett, e mellé kellett választania egy tantárgyat, és némi gondolkodás után sikerült összehoznia a földrajz-történelem párost, amiből országosan csak 20 embert vettek fel évente több mint 300 jelentkező közül. Elsőre nem is járt sikerrel, így egy évet töltött Izményben képesítés nélküli pedagógusként, ami csak megerősített benne, hogy ezt a pályát kell választania. A következő évben felvették és a katonai szolgálat kivételével nyolc évet húzott le Szegeden, amit végig tanult, tanított, focizott, énekelt.

Doktori tanulmányait – amelyek előzményeként egy évet a németországi Göttingenben töltött – elvégezte, de a mai napig nem doktorált. Azt vallja, hogy annál a két betűnél sokkal fontosabb, hogy fiatalokkal foglalkozhat. Az egyetem után egy évig a Magyar Tudományos Akadémiánál dolgozott, de felmondott az „iskola iránti honvágy” okán. Nem mindennapi intézményben, a Kolumbusz Kristóf utazó gimnáziumban tanított három évig. A diákokkal járták a Kárpát-medence tájait, eljutottak Egyiptomba és a Kanári-szigetekre is, az órákat pedig helyben tartották meg. Sajnos az iskola nem bizonyult hosszú életűnek, de ha egyszer nagyon sok pénzem lesz, újraindítom - mondta a kezdeményezésről.

Számos elismeréssel illették
Az MTA Szádeczky-Kardoss Elemér Díjjal tüntette ki 1999-ben, hat évvel később az MTA „Pedagógus Kutatói Pályadíjjal” jutalmazta, 2008-ban a Magyar Földrajzi Társaság „a földrajz magas színvonalú oktatásáért és népszerűsítéséért, számos cikk és egy egyetemi tankönyv publikálásáért, a diákok tanulmányi versenyekre való sikeres felkészítéséért, valamint középiskolai tanulmányutak vezetéséért” „Pro Geographia” díjjal tüntette ki. 2011-ben földrajztankönyve HunDidac Arany-díjas, 2012-ben pedig Magyar Termék Nagydíjas lett. 2012-ben a Magyar Evangélikus Egyház (1200 pedagógusa közül!) az „Év Tanára” díjjal tüntette ki. A Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium végzős diákjai az eddigi három alkalomból kétszer őt tisztelik meg ugyanezzel a címmel. 2016 februárjában felkészítő munkájáért miniszteri elismerő oklevelet vehetett át a Parlamentben.

Bonyhádon 15 éve tanít. Ez idő alatt a Petőfi gimnázium lett az ország egyik legsikeresebb geográfus iskolája. Ehhez annyit fűzött hozzá, hogy egy edzőnek az a legnagyobb öröm, ha a csapata, illetve a versenyzője ér el jó eredményt. A siker csak részben a pedagógus érdeme, a hozzáállást a gyerekek otthonról hozzák, a tanárnak ezt kell megfognia bennük és hozzátenni a szakmai tudást. S az egyik legfontosabb szegmens, hogy a versenyfelkészítő pedagógus elhitesse a diákjával, hogy versenyt nyerhet. De ebben előbbinek is hinnie kell!

De nemcsak az eredmények a fontosak, hanem az is, hogy a szakmai megalapozottság mellett jó emberi kapcsolat alakuljon ki a diákokkal. Ezért számára az a legeslegszebb eredmény, amikor a ballagáson elhangzik, hogy ő lett az év tanára. Mint mondta, helyben ismerik az embert, ezért a helyi elismerés a legdrágább. Ezért különösen értékes a Merész Konrád-díj is.

Szakmája a hobbija is, amihez hozzátartozik másik szenvedélye, az utazás. Magán szervezésű utakon is járja a világot, de mindig is jobban értékelte az, amikor a diákokkal együtt fedezhetett fel egy tájat, országot. Az első gimnáziumi utat – egyébként a gyerek javaslatára – 2004-ben szervezte meg Tunéziába. Sokan akkor kissé hitetlenkedve fogadták a kezdeményezést, de összejött a csapat és egy sikeres sorozat vette kezdetét. Ebben nagy szerepe volt Fábián Tamásnak, aki vállalta, hogy vezeti az egyik kisbuszt. Így eljutottak Törökországba, Korzikára, voltak olasz vulkántúrán, Ausztriában, Franciaországban, de Marokkóba is elbuszoztak. Izlandon két és fél hetet végigsátraztak…

Ezek nem kirándulások, hanem tanulmányutak, ahol rengeteg információt megosztanak a fiatalokkal, akiknek igényük van rá. Hangsúlyozta, sokan sokat kritizálják az „új generációkat”, pedig a gyerekekben van igény az értékekre. Hozzáfűzte, a mi felelősségünk az, hogy ezeket megmutassuk nekik. Ha valamire vevők, akkor jó, ha nem, akkor nem kell erőltetni.

Kvíz- és zenerajongó
Gruber László virtuális utazásokat is szervez. Világutazó Klubjukban évente 5-6 előadást hallgathatnak meg azok, akik nem feltétlenül jutnak el távoli tájakra. Noha a gyerekek ezért nem kapnak semmit, „csak” az élményt, mégis akkora már az érdeklődés, hogy kinőtték a tanteremet. A tanár nagy kvíz rajongó, több nagy televíziós vetélkedőben megfordult. Diákjai javaslatára alapították meg a gimnáziumban a Kvíz Klubot, így csütörtökönként két órán keresztül nyomják a gombokat, írják a feladatokat, aminek egy több tízezres kérdés-felelet bázis lett az eredménye. Helyi vetélkedőjüket idén már negyedszer tartják meg Vágó Istvánnal novemberben.
Szenvedélye a zene és az éneklés. Gyüdi Sándor, a szegedi nemzeti színház igazgatója a mai napig is hívja egy-egy produkcióra. Tavalyelőtt azzal hívta fel: „Laci, a húsvéti szünetben van kedved énekelni a torinói lepel előtt egy Brahms Német rekviemet?” Volt.