avasszal a város Perczel-díjjal, nemrégiben pedig a Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége Gyalog István-díjjal ismerte el tevékenységét.

– Már a kisvejei családi gyökereim is az állattenyésztés irányába tereltek, nagyon szerettem dédapámnak segíteni, akinek mindene volt az állattenyésztés, a magyartarka – idézte fel emlékeit dr. Füller Imre. Édesapja mindig azt mondogatta neki, hogy tanuljon és tanuljon, mert az embertől két dolgot nem vehetnek el: a tudását és a becsületét, azokat neki kell odaadnia. Nem véletlen hát, hogy a neves bonyhádi gimnázium egyik legaktívabb és legjobb, fizika-matematika szakos osztályába került. Máig szívesen emlékszik vissza azokra az időkre. Pályaválasztásnál ugyan a szíve a biológusi pálya és az etológia irányába húzta, ilyen szakra csak igen magas pontszámmal lehetett bejutni. Mivel annak idején csak egy helyet lehetett megjelölni, inkább biztosra ment, így a keszthelyi agrártudományi egyetemre adta be a jelentkezését. Kedvenc területe azonban végigkísérte a pályafutását, szarvasmarha etológiából írta agrármérnöki szakdolgozatát, és sok hasznát látta későbbi munkája során is, hogy elmélyült az állatok viselkedésének tanulmányozásában.

Dolgozni Kisvejkén kezdett, ahol nyolcszázas magyartarka állományról kellett gondoskodnia, majd a Pannónia Szövetkezethez került. A bonyhádi telep vezetője lett, majd a teljes állattenyésztési ágazaté, ami összesen 800 magyartarkát, 3000 juhot és 110 halastavat jelentett.

A rendszerváltás idején nagy kérdés volt, hogy mi lesz a termelőszövetkezetekkel, szét fognak-e hullani. Ekkor még elvégezte a közgazdasági egyetemet is. A Pannónia azonban nem bomlott fel, sőt megerősödött, részvénytársaság lett, ő pedig sokáig tagja volt az igazgatóságnak.

A Magyartarka Tenyésztők Egyesületét 1989-ben alakították meg, amelynek szakbizottsági, majd elnökségi tagja volt. A 2000-es vezetőségi választásnál felkérték, hogy vállalja el az ügyvezető igazgatói feladatot, amelyet azóta is ellát. Tenyésztői szervezetként a munkát koordinálva, a törzskönyveket kiadva elsődleges feladatuk a fajta fennmaradásának és fejlődésének biztosítása. A magyartarka veszélyeztetett fajta, mivel 7500 alatt van az aktív állománya, vagyis azon állatok száma, amelyeknek igazoltan 87,5 százalék vagy a feletti a magyartarka vérhányada. Egyébként a teljes állomány 60 ezerre tehető. A szervezet nagyon szép fejlődési ívet írt le. A 2000-től a tagszám 365-ről 1500 fölé emelkedett, a felügyeletük alá tartózó tehenek száma pedig 9 ezerről 31 ezerre gyarapodott. Az egyesületnek önálló újsága, honlapja van, a megnövekedett létszám miatt 7 régióban küldötteket választanak, regionális értekezleteket tartanak. Mindig fejlesztenek, most éppen a húshasznú termelés ellenőrzést helyezték egy központi szerverre, amelyen keresztül a gazdák egy adatbázisban tudják vezetni és lehívni az adataikat.

Az ügyvezetői koordinációs munka nem jelentette a gyakorlattól való elszakadást. A Pannónia Szövetkezetnél is engedélyt kapott rá, hogy bármikor mehet „szagot szívni”, és ügyvezetőként is minden évben legalább egyszer végig kell látogatnia a termelés ellenőrzött tenyészeteket.
Mint elmondta, évtizedek óta keresleti piacra termelnek, de sajnos az állatok elsősorban „lábon” hagyják el az országot. A gazdák többnyire a még fiatal borjakat adják el, mert nem éri meg itt felhizlalni őket. A magyartarka húsa egyébként nagyon jó, szépen márványozott, az izmok között szép pöttyökben, jó arányban jelenik meg a faggyú. Kiváló steak alapanyag is.
Természetesen náluk a családban jócskán meghaladja a néhány kilós magyar átlagot az éves marhahús-fogyasztás, fogorvos felesége, valamint felnőtt lányai, Eszter és Zsuzsa kedvence is a steak. Ő maga a mustáros, paprikakrémes pácban érlelt változatra esküszik.