Móser Zoltán útját a fotózás felé több momentum is meghatározta. Ezek közül egy volt az a Pajtás fényképezőgép, amelyet 10 éves kora körül kapott, és amit később egy Werra 3-as gép váltott. Egy másik lényeges tényező volt, hogy a teveli plébániára „száműztek” egy nagyszerű papot, aki értett a fényképezéshez, a fotóelőhíváshoz, és akinél megláthatta, hogyan születik a kép a sötétkamrában. Érettségi után előfelvételisként otthon töltött el egy évet, erre az időre berendezett teveli pincéjükben egy fotólabort, amiben komoly része volt az egyik barátjával lebonyolított logarlécet-nagyítóért csereüzletnek is.

Amikor elkezdhette egyetemi tanulmányait Budapesten, az Eötvös Kollégiumba került, ahol szükség volt egy fotósra. Hát ő lett az, bár sohasem tanulta a fotózást - ahogy mondani szokta, később is csak tanította. A műszaki egyetem fotóklubjába járt, hogy bővítse fotótechnikai ismereteit.

Miután megszerezte a bölcsész diplomáját, a képzőművészeti középiskola kollégiumában lett nevelő tanár. Ez a munka – amelyet 24 évig látott el – nagy szabadságot adott neki a fotózásban, ráadásul anélkül, hogy nevezett volna, egy újságíró pályázaton is nyert, aminek köszönhetően egy nagyszerű optikával lett gazdagabb, amelynek az ára akkoriban három havi fizetést jelentett. Ez az optikát a mai napig használja.

Azt mondja a fényképezőgép önmaga nem ér semmit, a jó képhez nemcsak szem, de szépen rajzoló lencse is kell. Állítja, bár több márkás gépe is van, a legjobb az apjától örökölt százéves, harmonika fényképezőgép. A filmhez is ragaszkodik, még az utóbbi években is filmre dolgozott, amikor már a digitális technika vette át az uralmat a fotózásban. Szüksége van a filmhasználattal járó korlátokra a digitálisan könnyített és uniformizált fotózás világában is.

Témáit tekintve az első fotós éveiben a fák ragadták meg a képzeletét, bevallása szerint, nem is tudott portrét készíteni. Aztán egyszer csak rájött a nyitjára. Ez a szikra vezetett az íróportrék időszakához. Az elsőt 1969-ben Fábry Zoltánról készítette Stószon. Ezt több mint ezer követte, olyan alkotókat örökített meg, mint Illyés Gyula, Lázár Ervin, Nemes Nagy Ágnes, Baka István vagy éppen Mészöly Miklós. A legtöbbjükről úgy készített képeket, hogy napokig együtt voltak, rengeteget beszélgettek. – Sokan a szememre vetik, hogy nem vezettem naplót, és hogy kidobtam az írókkal folytatott levelezéseimet is, de akkoriban ezzel nem igazán foglalkoztam, követtem az ötleteimet, még a fotók katalogizálását is csak 10 ezer után kezdtem el – mondta az immár 70 éves alkotó.

Mészölyhöz – akiről nem tudott rossz képet készíteni – fűzte a legszorosabb barátság, több könyvet készíttek közösen, ő segítette, lektorálta munkáit. Több mint 40 albuma jelent meg – többségében úgy, hogy ő maga szedte össze a kiadásukhoz szükséges pénzt is –, amelyekben szoros egységet alkotnak a képek és az idézetek. Van, amivel gyorsan elkészült, de van amint 10 évig dolgozott és nem fejezte be. Azt sajnálja, hogy félbehagyott munkából sok lapult a fiókok mélyén.

Hatalmas anyagból válogathatott, hiszen bejárta az egész Kárpát-medencét, sőt szinte egész Európát. A kollégiumi tanári évek hozománya, hogy nincs a kontinensnek olyan szeglete, ahova nem került egykori diákja, kollégista társa, akik révén sok helyre kapott meghívást. A nyolcvanas évek előtt nyugatra csak ötévente lehetett kiutazni, így akkoriban főleg Erdélyt, a Felvidéket és Lengyelországot látogatta. A hatalmas negatív anyagot, amit mintegy 50 év alatt halmozott fel, most kapja és veszi át megőrzésre az Országos Széchenyi Könyvtár.

Letette a gépet és a tollat

Móser Zoltán idén töltötte be 70. életévét. Úgy döntött, hogy a fényképezőgépet és a tollat is leteszi. Bevallása szerint próbálja magát tartani, de időnként nagyon nehéz megállnia. Mindenesetre most is sok mindennel foglalkozik. Fél éve Bonyhádon vásároltak egy olyan három szobás kis házat, ahol kialakította a Kép-Tár-Ház névre keresztelt galériáját, könyvtárát, vendégszobáját, valamint fotólaborját. Mint elmondta, minden hónapban más tárlatot állít össze, és változatos témákban hív meg előadókat. Megemlékezést tervez Mészöly, Illyés, Baka István és Lázár Ervin születésnapjához kapcsolódóan. A tárlatait bárki megtekintheti, a rokonlelkek számára mindig nyitva áll ennek a háznak az ajtaja, amely most keresi helyét egy szellemi térképen. Szolgálni szeretne, csöndben, amíg lehet.

Névjegy

Móser Zoltán Szekszárdon született 1946. március 11-én. Gyermekéveit Tevelen töltötte. Középiskolai tanulmányokat Bonyhádon folytatott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakán 1970-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. 24 évig Budapesten a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola kollégiumában dolgozott. Tanított a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán fotótechnikát. Fotóelméleti és esztétikai kurzusokat tartott Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Vendégtanárként tevékenykedett a kolozsvári Sapientia egyetem film- és média szakán.
Száznál több egyéni kiállítása mellett számos fotóalbuma keretében nyerhetett bepillantást a nagyérdemű munkásságába. Emellett számos néprajzi és művészeti kiadvány köthető a nevéhez.
A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának tagja, Móricz Zsigmond-ösztöndíjjal, Príma-díjjal és Balogh Rudolf-díjjal értékelték munkásságát.