Hevér Beatrix a lelkészi hivatás iránti indíttatását tinédzser korában nyerte. Szülővárosában vallásos nevelést kapott, de igazán központi szerepet a konfirmációja után nyert a hit az életében. Beszámolójából kiderül, nagyon nehéz időszakot élt át, minden előzmény nélkül úrrá lett rajta egy depresszív betegség. Végül odáig fajult a helyzet, hogy már az iskolából is ki kellett maradnia. A betegségből kiutat keresve jutott eszébe, hogy akár imádkozhatna is segítségért. Csodaként élte meg, hogy másnapra sokkal jobban érezte magát, el is múlt a betegsége.

Ettől kezdve nem volt kérdéses számára, hogy mi az életcélja. Megfogalmazása szerint azt az Istent szolgálni, aki segítette kilábalni a betegségéből, és ezt a csodát tovább vinni az emberekhez. Első szolgálati helyén, Pécsen a pálya minden területén tapasztalatokat szerzett az iskolai hitoktatástól kezdve az idősgondozásig. Itt ébredt rá, hogy a gyerekek hittanoktatása az egyik számára leginkább testhezálló feladat.

Bonyhádon nagyon kedves fogadtatásban volt része, azonnal megkedvelte a gyülekezetet. Tapasztalatai szerint az embereknek igényük van rá, hogy higgyenek, még akkor is ha maguk ezt nem ismerik fel. Prédikációban is igyekszik hangsúlyozni, hogy mekkora szükség van a hétköznapokon Isten szeretetére, amelyből erőt és reménységet meríthetünk. Pécsi szolgálata során - akár idegenektől útmutatást kérve - is azt tapasztalta, hogy az embereknek borzasztóan nagy szükségük van rá, hogy valaki meghallgassa őket, kapaszkodót adjon.

A gyerekek minél fiatalabbak annál fogékonyabbak. Az elsősök imádják a bibliai történeteket, szájtátva hallgatják azokat. A negyedikes-ötödikesek érdeklődését már nehezebb felkelteni. Őket már jobban érdekli az, hogyan jelenik meg az életükben az, amit tanulnak, például az elfogadás, a megbocsátás kérdése. A nyolcadik évfolyamosokkal már kifejezetten a mindennapi életről, az értékekről beszélnek. A gyerekeken keresztül el lehet érni a családokat is, az idősek pedig hagyományosan vallásosak. A legnehezebben a fiatal felnőtteket lehet bevonni a gyülekezeti életbe.

Prédikációi témáit a környezetéből meríti. Az aktuális igeszakasz ismeretében nyitott szemmel jár a hétköznapokon, gyűjti a kapcsolódó tapasztalatokat. Fontosnak érzi, hogy az igehirdetések ne legyenek elvontak, a gyülekezet tagjairól szóljanak az életükhöz kapcsolódjanak. Természetesen olvasnak különböző kommentárokat elemzéseket is, hogy a lehető legalaposabban körbejárják a témát. A legfontosabb viszont az imádság, az Úristennel való aktív kapcsolat a prédikáció írása közben is. Idő kell ahhoz, hogy megismerje az embereket és annyira aktív legyen a kapcsolat, hogy tudja éppen milyen élethelyzetben vannak, és milyen területen van szükségük segítségre.

A gyülekezet tagjainak szóló üzenetét egy rövid mondatban foglalta össze: „Merjenek bízni Isten ”

Mozgalmasan telnek a napjai

Természetesen a vasárnapi istentiszteletek megtartása csak egy részét teszi ki a lelkészek feladatainak. Iskolai hittanórákat tart, aztán beül a kisbuszba, összegyűjti az időseket a biblia órákra. Ezen felül ifjúsági bibliaórákat is tartanak a már konfirmált fiatalokat, visznek úrvacsorát olyan testvéreknek, akik már nem tudnak templomba járni, látogatják a betegeket, búcsúztatják az elhunyt híveket, hamarosan elkezdi a családlátogatásokat, havonta egyszer az idősek otthonában tartott áhítatnál is segédkezik, ha szükséges, és szintén havi rendszerességgel tartanak családi istentiszteleteket.